Életem első vizsgaidőszaka. még semmiből sem vizsgáztam, de már most nagyon utálom. A karácsonyi nagy kajálások, pihenések, semmittevések után nagyon nehéz visszaállni tanulni. Már nagyon bánom, hogy nem könyörögtem be magam egy ünnepek előtti vizsgára sem... akkor legalább még emlékeztem rá, hogy mi a franc az a implicit deriválás...most meg nézem, hogy miért van tele káromkodásokkal a füzetem..

Sajnálom...túlontúl szelektív a memóriám.

Na megvolt a nyafogás...megyek vissza...várnak rám még feladatok bőségesen...*még egy nap:'(

Azt még meg kell említenem, hogy az emberiség, mármint a szocializálódás felé tett elhatározásom folyamatban van. Persze nem változok rögtön olyanná, aki odatoppan egy látásból ismert archoz és lepacsizik vele...csak szépen lassan, de biztosan. Mindenesetre ma a liftben mertem beszélgetni egy sráccal..najó kb két mondat volt, de az is valami. Meg elvileg szerdán találkozom egy csoporttársammal, aki remélem csak haverkodni akar. Mert felőlem eddig csak arról lehet szó. Remélem nem megint sértődés lesz a vége:/...

ui.: szóri azoktól,akiknek megsértettem erkölcsi mivoltát a címmel. De ez az igazság.